Szintet léptek a csajok

Kiemelném, hogy csak ők, mert Ádám megrekedt a 2-3 óránként kelek éjjel enni szintjén, max arra hajlandó, hogy ha nyavalygok megmutatja, hogy ennél lehet szarabb is és felkel óránként (tekeregni) No de most nem erről akarok írni :)

Hétfőn szeptember 1 és ez azt jelenti, hogy a lányok oviba és suliba mentek

, mind a kettő izgult és be volt sózva, hogy jujj de jó. Kamilla olyan szinten rongyolt be a csoportba, hogy fényképet alig tudtunk készíteni (nesze neked kötődő nevelés :D) ami készült meg olyan lett mintha állami gondozásba adnánk, nem tükrözte a boldogságát, hogy végre ovis lesz. Persze könnyű neki, mert ott a barátnője akivel már olyan szintre jutottak, hogy csak akkor esznek ha a másik is stb...
Kamilla az oviban:

(ugye?)

Jázmin már más tészta azért az ő életében a változás kicsit nagyobb. Első nap szuper volt (semmit se csináltak meg is jegyezte Jázmin :) ) második nap is szuper volt (ebéd után elhozhattuk, ugyan a tanárnő mondta, hogy el lehet hozni azért szülőin megjegyezte, hogy a suli 4-ig tart szokjunk le arról, hogy a gyerekeket hazahozzuk délben). Harmadik nap már nem örült, hogy nem jöhet haza délben (de vidám volt amikor mentünk érte) Ma meg már sírt reggel :( Azért remélem szeretni fogja a sulit, mert ha nem akkor az szopacs.

Egyébként tök ügyi mert szerzett csomó piros pontot (egyet kiosztok a tanárnéninek gondolatban, mert szuper, hogy mindent megtesz, hogy a gyerekek jó élményként éljék meg az egészet).

Szóval ennyi, ja igen még egy sulibalépős kép Jázminról (gyönyörű idő volt aznap...) :

És ha már megtaláltam,

, akkor írok is egy kicsit. Ugye Ádám megszületett május 19.-én a kiírása napján ügyesen (ezt csinálja utánam valaki...na jó nyilván sikerül másnak is és nem tőlem függött de akkor is :D ). Azóta kiderült, hogy 3 gyerekkel pláne nyáron ha mind ott van bizony nem könnyű. (de már csak pár nap és itt a szeptember, hogy könnyebb lesz-e, majd kiderül)

Jázmin már suliba készül (basszus) Kamilla oviba, csak azért most, mert a bölcsiben halasztott, remélem hasznára válik az ovi, mert most túl sok tyütyű meg nyümű és hasonló értelmes szó hagyja el a száját.

Ja és az év poénja összeházasodtunk Gergővel, igen 16 (vagy 17 ki számolja :D) után beadtam a derekam (köszönhetően annak, hogy az adókedvezményt a magzat után csak az anya és a férj veheti fel...igen az apa nem, na mindegy nem fájt senkinek és így már nem kell mindig magyarázkodni, hogy nem is a férjem stb...mert már az :D.

Ezer éve

..már, hogy nem írtam semmit sőt el is felejtettem a blogot. Aztán ma amikor iszonyat fáradt vagyok és kedvem lett volna egy képet megosztani a köznek lelkiállapotomról,  beírtam a képkeresőbe, hogy sikítva ordítós és feljött egy kép Kamilláról a blogból...jellemző :)

A sikítva ordítós hangulatom oka, hogy nem nagyon jut időm alvásra így a lányok szokásos hisztijére még türelmetlenebbül reagálok, és hogy miért nem alszom? Nos mert rászabadítottunk a világra még egy Nagy-ot egyet aki tovább viszi a nevet (nehogy már Gergővel feledésbe merüljön ez a ritka név ). Íme Ádám (talpa):

Megvagyok

Na sikerült megfejtenem, hogy mi is a felhasználói nevem és jelszavam...bár egy google fiókba jelszó nélkül nehezebb bejutni, mint a NASA oldalát feltörni állítom :)
Persze azért az elmúlt 2 évben nem ezen mesterkedtem, egyszerűen csak elfelejtettem az egészet, aztán Márti barátnőm eszembe juttatta (köszi szépen).

Az utóbbi időben történt némi "átszerveződés" nálunk. Samu sajnos tavasszal átkelt a szivárvány hídon (ezt nem részletezném).
 Aztán a nyár folyamán szert tettünk 2 macskára (Citrom és Vanília). Tudom kutya után macska ráadásul kettő, de így alakult. Valójában egyet akartunk, de az mint kiderült egy hiperaktív terrorlény hatalmas szeretet igénnyel így, hogy nekünk csak a szeretet jusson kapott egy társat akivel tök jól elvannak. Így kijelenthetem 2 macska valójában kevesebb mint egy (kivéve, hogy dupla annyit szarnak).

Hogy ne csak a macskákról írjak, a gyerekek jól vannak. Olvastam, hogy 1 évesen azon aggódtam, hogy Kamilla alig beszél....mert hülye voltam. Megtanult beszélni kb 2 évesen azóta folyamatosan dumál álmában is, sőt magával is veszekedik, hogy szóhoz jusson. legalább is így értelmezem amikor csakis ő kiabál (mindenki kussban), hogy had mondjon már valamit (no comment). Azt hittem, hogy Jázminnál nincs nagyobb dumás. Tévedtem. Bölcsi ovi zajlik. Jázminnak kiesett 2 foga és megtanult magától olvasni. Nos kb ennyi. Ja és visszamentem dolgozni (broá...bár legalább van :)) Töltöttem volna ám fel képeket a gyerekekről is de valahogy nem sikerült, így maradnak a bolond macskák. A lányokról majd máskor.

Citrom:

 Vanília:

Jelen

na szóval az úgy volt, hogy elterveztem csinálok a lányoknak szülinapjukra szép videót a képekből.... csak hát lusta is vagyok, meg időm sem nagyon van, a program is szar (vagy én vagyok béna?) többször is nekiugrottam, de sose sikerült úgy ahogyan elterveztem. Aztán meg elkezdtem nézni a 24-et és minden szabad időmben (nem sok van) azzal voltam elfoglalva (valljuk be Jack Bauer nagyon tuti...de ezt még ő sem csinálja meg helyettem)

Így nem lett szülinapi köszöntő és nem is lesz többé, bár Kamillának illene összedobni 3-at ( vagy a 3. szülinapjára kap 1 nagyot), mert majd a szememre veti, ha megnő, hogy neki miért nincsen.

A szülinap viszont jó volt, bár Kamilla kissé elfáradt és a tortájától is sokkot kapott,


de Jázmin nagyon élvezte.




Imádja, ha sok ember van körülötte. Anyu szerint Kamilla lehet olyan lesz, mint Mirus aki ha vendégek voltak mindig azt kérdezte, hogy :mikor tetszenek már elmenni? :D :D
(azért volt olyan torta ami tetszett neki :))


Azóta is jól vagyunk (bár épp most rohant át rajtunk valami jóféle hányós-fosós), Jázmin szereti az ovit Kamilla meg elvan itthon. Néha már megtesz 1-2 lépést ha épp olyan kedvében van és mond is pár szót (szintén kedv kérdése az egész). legédesebb ahogy a nyunyut mondja (nunu).

Röviden ennyi :D

Szépségeim

Amikor Jázmin megszületett akkor nekem Ő volt a leggyönyörűbb gyerek a világon (persze még most is). Megnéztem más babát, de még a legszebb babánál is úgy láttam, hogy meg sem közelíti Jázmin szépségét. Teljesen a rabja voltam.
Most Kamillánál valahogy máshogy van. (remélem nem azért, mert ő nem szép) Már más gyerekét is tudom tényleg szépnek látni (nem csak mondom :p). Persze a legszebb baba nekem Ő, de látom, hogy van rajta kívül még szép gyerek.
Érdekes dolog, biztos azért van, mert minden érzésemet meg kell (nem kötelezően, hanem szívből jövően persze) osztanom, így nem tudok egyetlen dologba belemerülni.
Na ezt is megtanulja az ember, ha több gyereke van. Meg persze azt is, hogy milyen amikor szimultán ordít 2 gyerek az ember fülébe...

Kis életem nagy miértjei

-Nem értem, hogy ha az egyik gyerek végre nyugton alszik éjjel akkor a másiknak miért kell felébrednie valami miatt?

-Ha adott egy kutya aki 7.5 éve szobatiszta akkor annak miért kell épp vendégségbe betojnia (a hófehér szőnyeg közepére stílusosan :))

-Miért mindig abból a méretből van hiány ami nekem kellene

-Ha elkezd ragaszkodni a gyereked egy kis állatkához/rongyihoz/nyunyuhoz/stb akkor annak miért kell hiánycikké válnia (pedig mielőtt a ragaszkodás megtörtént volna tömve volt vele a bolt)