Magamról

Életemben 1 oldal naplót írtam gyerek koromban. Akkor amikor megtudtam, hogy Apunak és az új feleségének illetve a nagybátyámnak és az új feleségének (mert nálunk így megy sajnos a családban-mindenki elvált szinte) gyereke lesz.
A bejegyzés az volt, hogy már csak az kellene, hogy Anyunak (és az új férjének) gyereke legyen, de ez a veszély nem áll fent 1000%.

Rá kb 2 évre született meg az öcsém (megsúgom az anyukánk közös). Ennyit a megérzéseimről.

Viszont mindig is vágytam arra, hogy naplót írjak ( a fejemben állandóan megírom, de le sohase). Amikor megszületett a lányom eldöntöttem, hogy most vagy soha. Vettem is egy szép kemény fedelű füzetet szép új golyóstollat (mert a papír-írószer boltokat imádom, ez az egyik szenvedélyem). Elterveztem, hogy leírom a napjainkat minden nap írok valami bejegyzést, fényképekkel tenyér és talp lenyomatokkal, illetve haj tinccsel gazdagítom és a 18. szülinapján ünnepélyes keretek között átnyújtom, de nem lett belőle semmi (és nem azért, mert Jázminnak nincs is haja amiből félre tehetnék 1 tincset).
Az az igazság, hogy rá kellett jönnöm egyrészről lusta vagyok másrészről meg sajnos fáj, ha kézzel írok. Ennyi e-mailezéssel, internetezéssel és fórumozással töltött év után, ha le kell írnom kézzel egy kicsit hosszabb szöveget akkor begörcsöl a kezem (nem tudom, hogy más, hogy van ezzel) és az írás is csúnya, néhol még a betűket is felcserélem és közben végig arra gondolok, hogy hová milyen smile-t illesszek be.

Így kitaláltam a blogot, ami persze a lustaságon nem változtat, mert az adott, de legalább, ha ráveszem magam az írásra akkor nem fáj :) Aztán maximum majd kinyomtatom és 17 év múlva ünnepélyes blabla.....átnyújtom.

ui: és azt hiszem sikerült megfejtenem, hogy hogyan érhetem el, hogy ne legyenek a bejegyzések olyan kuszák (itt nem a stílusra gondolok, mert azon nem tudok változtatni, hanem a betűméretre :P )