Emlékszem amíg nem volt gyerekem soha nem értettem, hogy ha segíteni akarok egy babakocsis anyukának miért mond nemet. (gondoltam, hogy ha szenvedni akar akkor tegye....a hülye :)).
Most már tudom, hogy miért tették :)
Az úgy volt, hogy jöttem haza Jázminnal.
Beértünk a lépcsőházba.
Egy nagyon kedves fiatalember megkérdezte, hogy segítsen-e felvinni a kocsit.
Átgondoltam:
-el kell neki magyarázni, hogy hol fogja meg (mert azt még se várhatom el, hogy egyedül felvigye)
-minden kanyarban udvarias szerencsétlenkedéssel kell megfordulni
-végignézi, hogyan hisztizik esetleg a lányom...
Miután ezeket végiggondoltam rájöttem sokkal egyszerűbb, ha magam viszem fel, mert egyrészről könnyű a kocsi másrészt így hamarabb fent vagyunk.
Így azt válaszoltam, hogy nem köszönöm:)
Láttam a szemén, hogy ugyan azt gondolja amit én korábban :)
Mindegy majd lesz neki is gyereke :) :)
5 megjegyzés:
Hát ezen most nagyon jót nevettem, de hogy mennyire igazad van!!! Pedig tényleg nagyon hülyén néznek ilyenkor az emberre... :-)
Ja és kb. a 6. "szóellenőrzős" izét tudtam elolvasni. Nem egyszerű Hozzád kommentelni. Vagy inkább béna vagyok. :-D
nem értem, mi az az szóellenőrzős izé?
Hát ha kommentelni akarok, akkor be kell gépelni a karaktereket, amiket ad a gép. De nem mindig lehet elolvasni.
érdekes nekem még soha nem kért ilyet (ha máshová kommentelek)
Megjegyzés küldése