Tádám

Szégyen szemre nem írok egy ideje, pedig már van netem is.... na de hát olyan jó kint lenni és amikor Jázmin alszik (egyre kevesebbet, szerintem valaki ellopkodta az álom manóit ) akkor szépen pihenek.

Jelenleg otthon (Veszprém) tartózkodunk kettecskén, mert a kempingben az évek óta megrendezésre kerülő HOG van éppen. Persze mondták, hogy maradjunk nyugodtan, de köszi nem. Utólag meggondolva fele annyira lenne zajos éjjel, mint itthon és még medence is van, meg persze a Balcsi. Na mindegy már úgy is eltelt a hét és holnap megyünk vissza.

Viszont legalább minden nap találkozhatott Jázmin Olivérrel. Persze a találkozásokat nem úgy kell elképzelni, hogy vidáman játszanak, amíg mi (szülők) trécselünk, kávézgatunk stb. Általában egymás ölése és kikészítése zajlik. Olivér testi, Jázmin pedig lelki terrort alkalmaz :D Vagyis üvöltés-üvöltés-sírás-sikítás-üvöltés-simi-simi-üvöltés-sírás-sikítás, de ettől függetlenül imádják egymást:

Beszereztem a neten egy leszoktató pelus nevű okosságot, de szerintem egyelőre pihentetem a dolgot. Jázmin még éretlen a dologra. Mindegy messzire van még az ovi.

Beszédben is ugrásszerű fejlődést ért el, mindent utánam mond és mondatokban beszél, viszont annyira beszédhibás, hogy rajtam kívül nem nagyon érti senki (egyelőre ez elég, még nem problémázok rajta...csak egy kicsit, de ez a természetemből adódik, nem tudok tenni ellene ).