Megvolt az első bölcsis hét. Alapjában jól telt nem volt semmi sírás. Mondjuk hazajönni se nagyon akart, kíváncsi vagyok, hogy fog-e majd változni. Egyelőre nagyon bizakodom.
Most még csak nekem volt nehéz.
Olvastam egy könyvet, amiben a lélek (daimon) alakot ölt és egy láthatatlan, de annál erősebb kötelék köti össze az emberrel. Ha messzire kerülnek egymástól akkor az a fájdalom elviselhetetlen. Kicsit én is így éreztem magam amikor hosszabban hagytam ott Jázmint, mintha kitéptek volna valamit belőlem. Persze tudom, hogy ez hülyeség és meg kell tanulnom elengedni, de akkor is nagyon furcsa volt nélküle először.
Az azért jó érzés, hogy tudom jó kezekben van és jól szórakozik. Tetszik neki az új helyzet. Biztosan nehezebb lesz, ha esetleg sírni fog és úgy kell otthagynom :(
Persze vannak jó oldalai is, hogy van egy kis időm:
-fel tudtam úgy porszívózni, hogy valaki nem csinált azonnal disznóólat és élvezhettem a rendet egy rövid ideig :)
3 megjegyzés:
Nagyon jó hét volt ez, biztosan szeretni fogja nagyon! Azt sajnálom csak, hogy keveset lehetnek együtt Olivérrel. Na de majd az udvaron. :-) Pussz Nektek!
Folytatásra várunk... ;-)
A folytatást én is várom. Végre sokat olvastam vissza. Igaz le is maradtam egy kicsit. :)
Megjegyzés küldése