Életjel

Szánom bánom, de úgy jártam a bloggal, mint anno a naplómmal. Szép lassan elfeledkeztem róla. Nem szép dolog, így most erőt vettem magamon és újra aktív leszek :)

Akkor kezdjük a legelején:

-először is a legfontosabb hír, Jázminnak szeptemberben kistestvére lesz (igen, hideg volt az a december :D)
-Gergőnek felmondtak (áááááááááááááááá), de már szerencsére rendeződtek a dolgok és van újra munkája.
-Jázminnal minden rendben van. Szereti a bölcsit és már a szobatisztasággal is próbálkozunk.
-Visszamentem dolgozni (boá ez van, de legalább van munkám :) és pénzünk)

Na ennyi tőmondatokban. Még azt hozzátenném, hogy Jázmin megkezdte a rém rossz vagyok korszakát. Konkrétan érzem, hogy a tűréshatárunkat próbálgatja. Amikor néz rám és minden kérésem ellenére dobálja le az asztaláról a dolgokat, amikor süketnek tetteti magát vagy belecsoszog harisnyában a kiloccsant vízbe. Persze azt hiszi, hogy egy simogatással és egy puszival el tudja intézni a dolgokat (és mennyire igaza van:))

Minap is összevesztünk, mire én adtam a szomorú szülőt, erre kaptam Tőle egy puszit majd megkérdezte tőlem: " na anya most bódog vagy?" (és persze, hogy az voltam)

Végezetül 1-2 kép:

Katica volt a bölcsis farsangon:

Mulatott itthon:

konyhatündér:

igen a kenyértésztát nyújtja, hamarosan felteszem a receptet. Most már nem leszek lusta, úgy látszik az ólmos terhességi fáradtság múlóban van és a pizsimet már nem 9-kor hanem 10/30-kor lövik fel.