Kamilla Panna

Eljött a várva várt pillanat és nagy örömömre 09.15.-én 11:35-kor megszületett a kiscsaj 3550g-al és 52 cm-vel. Éljen éljen.

Ennyit a bejelentésről, most pedig nézzük a tényeket:

1: Szülés ahogyan elképzeltem:
-magától indul be
-3 perces fájásokkal megérkezünk a kórházba
-3-5 óra alatt az apás szülőszobán gátvédelemmel megszülöm.

2:És ahogyan történt:

Az utolsó nst-n Kamilla már nem nagyon produkált, de még kaptunk egy feltételes szabadlábra engedést azzal a kikötéssel, hogy holnap reggel újra megnézik. Ez volt 09.09.-én. Másnap reggel 7-re voltam hivatalos a kontrollra. Becsszó, hogy mindent megtettem, hogy Kamilla felébredjen (kv, csoki, lépcsőn felrongyolás) de semmi így megjött az ítélet: a beszűkült nst miatt (kép) be kell feküdnöm.


Rettenetesen fel voltam dobva.
Befektettek a nőgyógyászatra (na ez egy külön fejezetet megérne, mert ami rettenet és sz@r ott van az nem kismamáknak való).
Befektetés után semmi extra nem történt, nézegettek nst-n és ennyi Kamilla ugyan nem volt "tökéletes" a dokiknak, de olyan szódával elmegy kategória. Kaptam egy oxitocinos terhelést is ami negatív lett ( ilyenkor kis koncentrátumú oxitocinnal méhösszehúzódásokat idéznek elő, miközben figyelik, hogy a baba hogy reagál rá. Ez a vizsgálat a méhlepény megfelelő működését hivatott szűrni).
Gondoltam faja befekhettem 3 nappal korábban. Megnézték Kamillát ultrahanggal minden rendben volt vele így végül is megnyugodhattam, hogy csak nekem és a családnak szívás a helyzet neki legalább nem.

A hétfői napon viszont jött egy váratlan fordulat....valami okból kifolyólag a dokik kitalálták, hogy kapjak még egy oxitocinos terhelést (OPT a hivatalos neve). Ennek az eredményét viszont már pozitívnak találták, így megjött az ítélet...másnap indítják a szülést. Szépen be voltam tojva egyrészt, hogy baja lehet Kamillának másrészt, hogy na mégis csak szülök hamarosan, ha akarok, ha nem. Az ultrahangon megnyugtattak, hogy nincs baja csak nem szeretnék, hogy legyen, de nem voltam igazán nyugodt, mert a zárt méhszájam miatt magzatvizet nem tudtak nézni így bennem végig az motoszkált, hogy mi van, ha belekakilt.

Eljött a keddi nap:

kaptam egy méhszájérlelő tablettát (nem szájon át kell bevenni :D) és megkezdődött a várakozás. 2 óránként nst-vel figyelték a babát és a méhemet. Persze összehúzódás nuku, beszűkülés pedig továbbra is :s. A méhszájam még mindig csontig zárt.

Estére lettek görcsöcskéim, de olyan minimálisak, hogy említésre sem voltak méltóak. Gondoltam én leszek az első olyan 2.X szülő nő akinek 2 kapszula is kell. Hajnalban viszont változás történt...azt éreztem, hogy talán elfolyt a magzatvizem. És lám tényleg így történt. Hozzá teszem valami iszonyat idétlen érzés, mert olyan mintha állandóan bepisilnék.
Átirányítottak a szülőszobára, megkaptam a gépbarátomat (nst) ami még mindig nem mutatott méhösszehúzódást. Megnézték a méhszájamat....ami szintén zárt maradt. Fájás pedig nem volt. Így pihentettek. Közben jó pár nő szült mellettem ami annyira nem felemelő érzés.

8 órás vizit után még mindig nem volt semmi változás, volt ugyan 1-2 görcsöm, de gyenge is meg rendszertelen is, így megjött az ítélet: a magzatvízelfolyás miatt várni nem lehet kapok egy kis gyorsítót (szintén oxitocin, de már a keményebb fajtából).
Megtették a szükséges előkészületeket (beöntés stb), majd befáradhattam a szülőszobára. A beöntés után egyébként mintha elindult volna valami, de még azok a görcsök is olyanok voltak, hogy ha nagyon muszáj tudtam volna kapálni mellettük. Trendin bekészítettem a telefonomat, hogy majd vajúdás közben hallgatok rádiót meg vizet, kértem egy nagy labdát és kényelembe helyeztem magam.
10 óra felé (lehet, hogy kicsit előtte) megkaptam a SZERT. Na ez már komoly volt, mert a 5 perces görcsök átmenet nélkül fél percesekké váltak. Kerekedett is rendesen a szemem. Egy másik lány is hasonló ellátásban részesült így ketten vajúdhattunk nagy örömünkre. Bevallom az elején kissé elhagytam magam és átadtam a testem az önsajnálatnak és a szenvedésnek. Baromira fájt és az utolsó vizsgálat alapján még mindig tökre zárt voltam. Kicsit elkeseredtem, hogy hosszú órákig így kell szenvednem és még Gergő se lehet velem. Az apás szobára ugyan is csak 7 ujjnyira kitágulva lehet átfáradni, én meg eléggé messzire voltam ettől.
Aztán eszembe jutott, hogy Kamilla is szenved és megpróbáltam befelé koncentrálni, minden görcsnél (ami ekkor már szünet nélkül érkezett) próbáltam lazítani és figyelni a megfelelő légzésre.
Rádiót persze nem hallgattam, mert idegesített :D sőt a labda is elkezdett zavarni, de rettenetesen. 1.5 óra tömény szenvedés után úgy döntöttem lesz ami lesz felállok, hátha használ...és igen :) valamicskével jobb lett. Közben a mellettem szülő csajnál elindult valami, így jelezte, hogy igen intenzív toló fájásokat érez. Nekem is mintha lett volna, de nem voltam benne biztos, mert Jázminnál valamiért nem éreztem ilyet. Félénken szóltam, hogy talán nálam is van valami. Az 1 szem szülésznő aki őrzött minket felfektetett a szülőágyra és legnagyobb örömömre nekiállt pánikolni, hogy mind a kettő zárt kismamánál felgyorsultak az események és már elindultak a babák kifelé. Lett is nagy rohangálás, doki előkajtatása meg minden szüléshez és születéshez szükséges eszköz előkészítése.
A szomszéd kismama persze megelőzött, mert onnan, hogy felkerült a szülőágyra kb 5 perc múlva már meg is lett a baba, de már nem érdekelt, mert annyira örültem, hogy nálam is hamarosan lesz valami. Vagy 5X rákérdeztem, hogy tuti ott a feje (nem ám csak szívatnak és még mindig zárt vagyok, de megnyugtattak, hogy igen már bent van a szülőcsatornában -HIPP-HIPP HURRÁ).

Korábban megbeszéltem a dokival és a szülésznővel, ha minden jól alakul akkor szeretnék gátvédelmet, így ezzel indult a kitolási projekt. Ami számomra pozitív volt a korábbi szüléshez képest, hogy nem próbálták kézzel kinyomni belőlem a babát illetve nem volt mind a kettő lábam kengyelben, hanem az egyiket a doki a másikat a szülésznő támasztotta. Megkezdődtek a tolófájások, ami szintén újdonság volt a számomra, mert Jázminnál csak azért nyomtam, mert a doki mondta, hogy jön egy fájás nem azért, mert én éreztem, hogy jön. Kb 7-8 fájás után pici vágással ki is csusszant Kamilla. A fej megjelenése után kissé bepánikoltam, hogy NEM SÍR a gyerek, de a doki megnyugtatott, hogy hogyan sírhatna, ha össze van még préselve a tüdeje. Így miután a tüdeje is kibújt a testével együtt rendben fel is sírt. Olyan határtalan módon megkönnyebbültem, hogy minden rendben van vele, hogy túl vagyok rajta. Nem győztem hálálkodni a személyzetnek.


Sajnos Gergő nem ért már be, vagyis beért a kórházba, de engem már nem engedtek el az ágyról, hiszen elég komoly következményei is lehetnek, ha gyerekfejjel a lábam között császkálok. Viszont a babaellátóba bemehetett így megcsodálhatta a kislányát, majd Kamillával együtt (titkosan, mert ebbe a szülőszobába hivatalosan apuka nem tartózkodhat) beengedték hozzám. Határtalanul boldog voltam és azt se bántam, hogy Gergő nem ért be, mert ez azt jelentette, hogy lerövidült jelentősen a szenvedésemre szánt idő.
Ezek után már csak a megfigyelési idő volt hátra ami közben Kamilla szopizhatott (volna, de nem akart), mellettem lehetett.




Szóval az eredteti tervből nem sok valósult meg, de még is boldog vagyok :) Az meg, hogy csak ici-pici vágásom volt külön jó, mert már aznap este ülve tudtam szoptatni, rá 2 napra meg már szaladni, ugrálni, köhögni stb tudok...mint ha mi sem történt volna.

Ez meg már a hazajövetel napján készült(még a kórházban):