Az a nagy fene helyzet, hogy Jázmin beteg lett, persze semmi komoly csak a szokásos gyerekbetegség (láz+köhögés+takonykór).
Amikor hazajöttünk Kamillával és itthon maradtam egyedül, elkezdtem parázni, hogy úr isten még egy gyerek akiért felelős vagyok. Mit fogok csinálni, ha valamelyik (vagy mind a kettő beteg lesz), ha egyedül itthon kell maradnom két gyerekkel, stb. Hozzá teszem kicsit kezdett eszelőssé válni a félelmem (gondolom a hülye hormonok dolgozhattak).
Aztán megvolt az első nap amikor hármasban egyedül itthon voltunk...és láss csodát túléltük, a félelmeim is kezdtek elmúlni.
És most itt az első betegség. Jázmin lázas kel éjszaka stb..szokásos, és úgy tűnik ebbe se roppanunk bele :)
Mondjuk nehéz, mert Jázmin, Kamilla és Gergő is csakis engem akarnak....
Kamilla oké, mert neki nincs választása, de Jázminnál az anyán lógás kezd kóros mértéket ölteni. Már ott tartunk lassan, hogy Gergő ne is szóljon hozzá. Csak én csinálhatok vele mindent. Képes megvárni a wc-n néha ha épp etetem Kamillát mintsem megengedje Gergőnek, hogy kitörölje a kis seggét. Persze értem én, hogy miért van, csak olyan jó lenne ha engedne egy kicsit.
Tudom vissza fogom sírni amikor jön az apaimádó korszak :)
Egyszóval, ha lassan is, de alakulnak a dolgok :)
3 megjegyzés:
Lehet ezt még fokozni: ha Te leszel beteg, és úgy ápolsz kettőt-hármat... De ha kicsit nagyobb lesz Kamilla, már ez se lesz gond, az első 6-8 hónap a nehéz. Ez meg pikk-pakk elszalad, utána meg nem győzöl majd gyönyörködni bennük!
Jesszus még szerencse, hogy ez anno eszembe se jutott, mert tuti befordultam volna :)
Nálunk mindig együtt voltak betegek, Dávid mindent elkapott, pár hetes korától kezdve, pedig Esztert direkt nem vittem még akkor oviba, csak amikor már 1 éves lett. Na meg persze nagyrészét én is elkaptam kis késéssel. Eredménye, hogy Dávid másfél hónapja jár oviba és még nem volt beteg! kop-kop-kop. Eszter alig járt kiscsoportban tavaszik oviba.
De olyan jó amikor már én itt ülhetek, ők meg játszanak a szobájukban :)
Megjegyzés küldése