Van ami nem megy

A reggeli készülődés a legrosszabb. Amikor Kamilla már a mózesben fekszik és üvölt és Jázmint félig felöltözve elkapja valami hisztiroham amit a nyakig felhúzott pulóverje okoz vagy az, hogy lila a kesztyűje. Na ilyenkor úgy érzem, hogy szép csendben megőrülök. Vagyis annyira nem csendben, mert néha elszakad a cérna és némi szülői hanggal nyomatékosítom, hogy INDULÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS :D

Aztán kiderült, hogy van a reggeli készülődésnél is rosszabb:

-amikor Jázmin az ovi melegében (vagy 27 fok van minimum) makacsolja meg magát, ahol egy idő után Kamilla megint csak üvölt. A többi szülő meg szánakozva néz rám, hogy na ezt a lúzert (tudom szarni rá, meg az is lehet, hogy csak bebeszélem). A legrosszabb, hogy tehetetlen vagyok, mert mit lehet tenni. Megverni nem akarom (nem is használna, de ha használna se tenném) ha kiabálok vele megint csak többet ártok, ha ráhagyom akkor nem biztos, hogy lesz valami, de közben mi (Kamilla és én) kiizzadunk, Kamilla pedig aki üvölt és ezáltal mozgásban van rendesen le tud izzadni. Ma végül a dadusok mentettek meg azzal, hogy Kamillát dajkálgatták így legalább nem sírt és fel tudtam öltöztetni Jázmint aki addigra hagyta magát (biztos érezte, hogy gond van)

-vagy amikor lehetőleg minél több ember előtt kijelenti Jázmin, hogy anya hülye vagy (ezt ma mondta először) vagy megverlek anya, vagy pofán váglak anya (ugye milyen kedves :D) Kezdjük érezni az ovi szókincsileg áldásos hatását. Vagy egyszerűen csak elkezd rugdosni :(

-vagy a mostani favoritom, az elszaladgálás sétálás közben. Mert ebben a nagy latyakos hóban babakocsival követni ha szalad lehetetlen. Itt a dilemma otthagyjam Kamillát? Vagy bízzak abban, hogy Jázmin megáll? Általában ide oda rohangálok, megpróbálom gyorsan elkapni közben reménykedni, hogy senki nem kapja ki a kisebbet a kocsiból. Majd visszarongyolok a hónom alatt rúgkapáló gyerekkel akit ha leteszek vagy elterül vagy elszalad.

Azt hiszem hisztikezelésből megbuktam.

Nyertem viszont egy könyvet (Túlélőkalauz szülőknek) és bár ellenzem a könyvből nevelést, ezt szeretem és nem csak azért mert kis kék szövegdobozokban olyan biztatásokat írnak nekem hogy:
" Fel a fejjel! Nem ön az egyetlen szülő, aki egy ádáz veszekedés kellős közepén óriási késztetést érez arra, hogy jól elfenekelje a gyereket..."

Hanem mert megpróbál megoldást nyújtani, hogy elkerüljük az elkerülhetetlent vagy ha nem sikerül akkor a lehető legjobban jöjjünk ki belőle.
Mivel könyv is íródott belőle nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem csak én érezhetem úgy, hogy hisztikezelésből, fegyelmezésből megbukott.