Szarban a haza

és most nem elsősorban a frank hitelünkre gondolok. Mondjuk ez is megér egy misét. Hol van az már amikor tavaly a 220-as (nem közép) árfolyam miatt sírógörcsöt kaptam (azt tudjuk be a hormonoknak), bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha már akkor 260 a frank...na mindegy. Azt sem gondoltam volna soha, hogy tőzsdeinformációkat fogok olvasni és azok, hogy bux index, reálhozam (tudom nem kapcsolódik szervesen a témához) paritás stb jelentenek majd valamit. Na mindegy szóval nem ezért van szarban a haza....

...hanem azért, mert Jázmin 1 hét alatt 2 szülői rémálmomat (nem kell azért megijedni) váltotta valóra. Az éjjel az ágyban sugárba okádást és a nyilvános helyen befosást. Egyébkét nagy valószínűséggel nincs összefüggésben a kettő, mert a pihe-puha ágyneműt kedd este okádta össze és hétfőn mutatta meg a CBA vásárló közösségének, hogy mi a magyarok istene. A kettő között nyugalmas hányás és hasmenés mentes napokat éltünk. Gondolkodtam mi lehetett az ok és arra jutottam, hogy a hányást gyomorrontás a hasmenést meg vagy sárevés (levest főztek a lányok Káptin poshadt esővízből...nyami) vagy medencevízivás okozta.

Kezdjük az okádással: szépen lefeküdt a kisasszony majd nekiállt nyűglődni 11 felé, hogy ő éhes. Gondoltam mekkora királyság már, hogy az 1 éves után a 4 éves is felkel enni. Sebaj kapott vajas kenyeret tejjel, de 2 falat után feladta. Vissza az ágy, majd 5 perc múlva közölte, hogy mégiscsak éhes. Mivel Gergő volt oly kedves (vagy éhes) és megette az előző adagot így kiszaladtam a konyhába ivójoghurtért (nem kellett volna)+ kapott még 1 vajas kenyeret. Ezt sem akarta enni...már gyanakodhattam volna, de nem tettem, naiv voltam.
Szépen belediktáltam...mert velem nem lehet szórakozni :D Vagy mégis? (bár nyilván nem ezért hányt) 2 óra felé nyekkent és akkor már tudtam, hogy hányni fog.
Mivel szerencsétlenségemre baromi gyorsan ki tudok pattanni az ágyból így szemtanúja lehetettem ahogyan szegénykém mindent összehány az ágyában :( Irány fürdeni (hajmosás is) majd matracot kapott az ágyunk mellett (nem mertem 1 ágyba aludni vele, de tetszett neki a dolog) meg egy vödröt szükség esetére. Én meg mehettem hányásos dzsuvát mosni ágyneműből , matracból mindenből...na itt büntetett meg a sors azzal, hogy belediktáltam a gyerekbe az ivójoghurtot, mert olyan gyomorforgatóan büdös volt amikor viszont láttam, hogy ááááááááááá. Kérdeztem másnap Jázmint, hogy milyen volt hányni, azt mondja: hát anya nagyon nem volt finom :) (drága szívem). Ezután a téma le is záródott, mert többet nem hányt és 1 nap diéta után az étvágy is visszatért.

2. felvonás: CBA-ba kakilás, de nem ám csak olyan kis, kézzel (zsepivel) összeszedőset, hanem olyan izmosan nagyot. Annyira sajnáltam szegényt, bár szerencsére még annyira kicsi, hogy maga a tény nem rázza meg. Az emberek hozzáállása is teljesen oké volt senki nem nézett sanda szemmel. Mertek volna...akkor tuti nem zacsiba gyűjtöm a feltörlésre használt zsepiket, hanem kidobom a kukába (hörr)
Annyira rémes volt a szitu, mert egyedül voltam a lányokkal és egyszerre kellett Jázmin megkérnem, hogy fáradjon ki a boltból lehetőleg a bolt melletti füves részre (ne pedig az úttestre) és feltörölgetni azt ami kicsusszant. Ideges voltam, hogy merre van Jázmin meg úgy egyébként is. Jázmin kint egy fát kapargatott egy néni meg kedvesen beszélt hozzá, hogy mindjárt itt van anya meg ilyesmit.
Mivel csere ruhával nem készültem így Jázmin odafelé csudacsini volt hazafelé meg félig pucér. Még szerencse, hogy közel lakunk a bolthoz. Azóta van a táskámban egy plusz bugyi minden eshetőségre felkészülve.

Röviden és velősen ennyi. Mondjuk még mindig van egy enyhe hasmenése, de javulóban.

Viszont legalább a nyár elejei ördögJázmin eltűnt és újra visszakaptam a jól nevelt, tündériJázmint. Ez is valami, mert az előbbi 1.5 hónap alatt annyira kikészített, hogy elgondolkodtam a sikítva elmenekülés lehetőségén is.