Tél

Leesett az első hó (hurrá, hurrá). Naivan bizakodni is kezdtem a fehér karácsonyban, de persze már látom felesleges volt. Mindegy nem is ez a lényeg.

Jázminnak első blikkre nem nagyon tetszett a hó. Nem akarta megfogni, sőt amikor belelépett közölte, hogy hódos lett a lába :D. Vettünk neki szánkót (nem fizetés még nincs, de hát kinek kell :) vagyis brühühü).
Szóval kapott egy szánkót és azóta élvezi. A kis hajcsár tegnap futtatott, mert tetszett neki, hogy ilyenkor Samu is szalad mellettünk. (Nem baj egy kis fogyás rám fér, mert már a 3. ember néz terhesnek áááááááááááááááááááááááááááááá).

A bölcsibe készülődés viszont így télen (bár nem tudom jó időben milyen lesz) egy átok. Egyébként is utálok úgy időre menni valahová, hogy az indulás nem 100%-ban tőlem függ. Jázmin meg úgy alaból utálja azt a 110 réteg téli göncöt. Ma ráadásul a vadi új kabát cipzárja is szétment (amikor már puccparádéban álltunk). Aztán nyavalygott, hogy nem kell kesztyű, majd sírt, hogy de mégis. Szívem szerint sikítanék én is a földön fetrengve, de ezt azért mégsem lehet.