Kicsit furcsa leírni egy blogban, de néha úgy érzem könnyebb lenne az életem net nélkül. Nem okoznék magamnak felesleges fejfájást azzal, hogy vajon milyen lehetséges bajai lehetnek a gyerekeimnek.
Mind a kettő terhességemnél tisztában voltam, hogy milyen szörnyűségek érhetik az embert ha várandós.
Jázminnál meg is álltam itt. Pedig nála lett volna min stresszelnem, rögtön születése után kapott antibiotikumot, mert fertőzést találtak a vérében, majd jött a véres kaki dolog. Mégis valahogy sokkal magabiztosabban vettem az akadályokat.
Most Kamillánál viszont kezdek besokallni.
Akaratlanul összehasonlítom Jázminnal (pedig nagyon törekszem, hogy ne így legyen).
Aztán itt van az, hogy egészségesnek tűnő gyerekekről is kiderül, hogy van mit fejleszteni rajta.
És itt játszik be a net meg az én hülyeségem.
Olvasom, hogy sokat kell lennie hason a babának, gondolom magamban oké ezt ki lehet pipálni, mert így van. Majd kiderül, hogy ez nem elég, mert ha feszíti a kezét úgy tartja magát vagy "repülőzik" akkor akár gond is lehet. Hoppá Kamilla szokott ilyet csinálni. Akkor most kipipálhatom vagy mégsem.
Örülök, hogy végre elfordult hasról hátra (már egyre többször). Majd olvasom....nem jó, ha ez van először, mert ez is arra utalhat, hogy valami gond van (nem biztos, de utalhat rá). És kezdek lassan megőrülni.
Vívódok magamban, egyrészt feleslegesnek tartom, hogy elvigyem gyógytornászhoz amíg a doki vagy a védőnő (vagy jómagam) nem talál rá okot, másrészt viszont felelőtlennek tartom magam, hogy nem vizsgáltatom ki Kamillát, hogy biztosan minden rendben van-e vele.
Szerencsére vannak kedves ismerőseim akik ilyenkor jól megrángatnak (akár virtuálisan is...na mégis csak jó valamire a net:)), hogy nyugi. Neked a 2. gyereknél már nyugodtan kellene lenni, hiszen van tapasztalatod (ami részben igaz, mert pl. az idő múlását nem siettetem, mint anno Jázminnál...). Igazuk van, de egy valamiben tévednek, abban nincs tapasztalatom, hogy hogyan ne hasonlítsak össze két gyereket. Majd talán a harmadiknál már ezzel sem lesz gond.
(ui: Kamillát direkt figyeltem és egyre kevesebbet repülőzik és szinte már csak könyökölve hasal...szóval lassan, de biztosan kezdek megnyugodni. De ismerem magam, úgy is találok valamit amin jól elrágódhatok :x)
3 megjegyzés:
Na ez az, az ember meghülyül ettől a k..va nettől. Én most megfogadtam, hogy soha többé nem nézek utána általam kitalált bajoknak! Arra van a védőnő, meg a doki, hogy őket kérdezzem, ők látják is, és ismerik is a gyereket. (Pl. most is jól lecsesztek...)
Szerintem ezeket ne Te döntsd el, mutasd meg a gyerekdokinak. Ha szerinte OK, akkor Te se foglalkozz vele. Az én lányom anno mindent tök máshogy csinált, mint ahogy a nagykönyvben írják, most mégis ő a játszóterek réme :-) Olyan figurákat tud, amiket én sem. Ez a sok butaság mind csak lehetőség, hogy ha olyasmit csinál, az utalHAT gondra, de nem törvényszerű, hogy tényleg gáz... No para ;-)
Állandóan ilyesmikkel nyaggatom a dokit, védőnőt, de ezidáig megnyugtató válaszokat kaptam, persze nem adom fel, ha valami gyanús akkor utánajárok :), de azon kívül, hogy rémtörténeteket olvasok amikbe belelátom a saját bajaimat még semmi igazán gyanúsat nem tapasztaltam. Remélem így is marad!.
Megjegyzés küldése